Aðalval
...
90 éves a Vatikani Rádió
Ma (2021. február 12-
A Vatikáni Rádiót 1931. február 12-
– Miért érezte XI. Piusz pápa fontosnak, hogy korának új találmányát, a rádiózást beindítsa, s hogy adóállomást és stúdiót építtessen a Vatikán területén? Mely szavakkal indult az első adás?
„Halljátok, ó egek, amit most mondok, és hallja a föld ajkam szavait! Halljátok meg, ó népek, figyeljetek ti, a föld lakói, akik most ugyanabban a szándékban kapcsolódtok egybe, gazdagok és szegények egyaránt. Halljátok és hallgassátok, óh, távoli népek!” – kezdte meg rádiószózatát XI. Piusz pápa pontosan 90 évvel ezelőtt, 1931. február 12-
Minthogy ritka volt még akkortájt az elsőgenerációs rádiókészülék, ezért ott, ahol megszólalhatott, többnyire közösségek vették körül, föléje hajoltak és dobogó szívvel hallgatták Róma „szívdobbanásait”.
Triesztben, Prágában, Berlinben, Londonban, New Yorkban, Mexikóvárosban, São Paulóban, Melbourne-
„Hallatlan” újdonság ez, vagy inkább Jézus prófétai kérésének betöltése, aki arra bíztatta övéit, hogy „a háztetőkről is hirdessétek…” (Mt 10,27)! Valójában egy lelkipásztori igény és egy új technikai lehetőség találkozott. Már két évvel korábban, a Lateráni egyezmény 1929-
– A Vatikáni Rádiót hosszú évtizedeken át jezsuita atyák vezették. A rádió történetében Szent Ignác rendje főszerepet játszik…
– 1931-
"A jezsuiták negyedik fogadalma ugyanis az alapító Szent Ignác szándékának megfelelően „a római pápának tett engedelmességi fogadalom a misszió területén”.
A Statio Radiophonica Vaticana (Vatikáni Rádióállomás) pedig mi más lenne, mint egy világméretű misszió! Ezért döntött úgy XI. Piusz pápa, hogy a Vatikáni Rádió vezetését a Jézus Társaságára bízza missziós feladatként.
– Történelmi pillanatokban is szólt a rádió. Miként kellett, lehetett a missziónak megfelelni? Milyen nyelveken szólalt meg a rádió?
– Ez a feladat egyértelmű és egyszerű volt kezdettől fogva: a pápa egyetemes szolgálatának az eszközeként az evangéliumot a föld végső határáig hirdetni. Az üzenet mindig Krisztus élő személye volt, ahogy az Úr a pápa megnyilatkozásaiban és péteri szolgálatában megnyilvánult. Kezdetben pápai rádiós üzenetek (radiomessaggi) hangzottak el az egyházi év jeles napjain, Karácsony, Húsvét, Pünkösd ünnepein, amihez a nagyobb jelentőségű világméretű egyházi események kapcsolódtak, mint a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok, a jubileumi és a rendkívüli szentévek, a boldoggá-
a Vatikáni Rádió mind több nyelven kezdett sugározni, hogy bátorítást és vigaszt vigyen a megfélemlítetteknek.
Segített ebben Gianfranceschi atya utóda, a mindössze 34 éves korában kinevezett P. Filippo Soccorsi, aki 1934-
XI. Piusz pápa első beszéde az egyház hivatalos nyelvén latinul hangzott el, miként a liturgia is latin nyelvű volt, ám a kommentárok már olaszul szólaltak meg. A Jézus Társasága akkori elöljárója, páter Włodzimierz Ledóchowski nagylelkűen támogatta a rádiót és bőkezűen ellátta rátermett jezsuita atyákkal a szerkesztőségeket. A háború előestéjén, 1939-
– Különös szerepe volt tudtommal a rádiónak a II. világháború idején…
– XII. Piusz számára a Vatikáni Rádió már „begyakorlott szószék”, ahonnét erőteljes hangon küldi rádiószózatait, főként a fenyegetett helyzetben lévő országok felé. A második világháború különleges szerepet rótt a pápára és a rádiójára is. A szembenálló felek katonái ugyanis mind keresztények voltak, ezért a pápa a háború fölé emelkedve bárki szenvedőnek a segítségére akart sietni. Létrehozta az Államtitkársági Információs Hivatalt, hogy felkutassa a háború zűrzavarában eltűnt, nyomaveszett katonákat és civil személyeket, és hogy hírt adjon róluk az aggódó családjaiknak. Sokszor a Vatikáni Rádió műsora nem állt másból, mint rövid, tőmondatos üzenetekből, melyet mindkét fél egyszerre hallott.
Életről, reményről, megmaradásról, ragaszkodó szeretetről szóltak azok a szívszaggató sorok, hogy „meglásd, hazaérek, várj rám, mert megjövök és hogy jó az Isten, vigyáz ránk, otthon és a lövészárokban is”.
Ezt az irodát Giovanni Battista Montini prelátus vezette, a későbbi Szent VI. Pál pápa. A beolvasók jellegzetes fém-
– Mikor és hogyan született meg a magyar adás?
– Achille Ratti érsek, vagyis a későbbi XI. Piusz pápa ugyan nem teljesített szolgálatot Magyarországon és a jezsuitáknak sem volt magyar generálisa, de Pacelli bíboros pápai legátusként vezette az 1938-
Együtt szenvedtünk, közös történelmi sebeket hordoztunk, és nagyon hasonlóan láttuk a világot.
Nem is mindenben gondolkodtunk úgy, ahogy nyugati kollégáink. Jobban tudtunk és most is jobban tudunk olvasni a sorok között, amit nem is lehet nyelvtanfolyamon megtanulni, mert ahhoz átszenvedett élet kell.
– Bár én még akkor nem éltem, szüleim gyakran meséltek nekem 1956-
– Felejthetetlen erejű napokat élt át a rádió 1956 októberében, amikor híre jött a forradalomnak. Főszereplője lett XII. Piusz pápa, aki a drámai napok során két hét alatt máig páratlan módon négy rádiószózattal fordult az egész világhoz. Egész lénye, minden ereje benne volt a felháborodás szavaiban, amikor a szabadságharc leverése után felemelte a szavát az Istenhez: „Istenhez emelem fel a szavam, az Istenhez, az Istenhez…!” Nem is más a pápai szolgálat, mint egy szívből fakadó nagy kiáltás fölfelé, az Istenhez. A szenvedő magyar nép hangját vitte Péter utódaként az Úr elé, akitől a szolgálatát nyerte.
Mi magyarok, ezer év alatt – tetszett, nem tetszett – megtanultunk várakozni, így kivárjuk azt is, amikor fényes örömmel adhatjuk hírül, naná itt a rádióban elsőként, hogy Mindszenty bíborost boldoggá avatták.
– Kik voltak a rádió leghíresebb vezetői? Illetve igaz, hogy a munkatársak szinte egy nagy családot alkotnak?
– A Vatikáni Rádiónak volt egy belső kohéziója, összetartó ereje, amit maga a közös küldetés adott. Annak a tudata, hogy mi a pápa rádiója vagyunk, mert ő is annak tart bennünket. Szerettem volt mondani, hogy „nekünk a pápa a kenyéradó gazdánk”. Másfelől a közös küldetést konkrét cselekvésben a rádió jeles vezetői fogták egybe, a már említett Gianfranceschi és Soccorsi atyákon túl, a közelmúltban éppen a mi rendházunkban 102 éves korában elhunyt Antonio Stefanizzi, majd az őt követő legendás Tucci atya, Szent II. János Pál pápa útimarsallja, és a nápolyi Pasquale Borgomeo, akinek idejében a Vatikáni Rádió nevének hallatára a „szakma vigyázzba állt”. Aztán a közelmúltban elbúcsúztunk Lombardi atyától, amikor megvált a rádiótól, pedig éppen alatta voltunk egy 500 fős nagycsalád. Ha bárki munkatársunk családjában gyermek született, vagy éppen haláleset történt, akkor soha nem hiányzott a figyelmes jelzés, mely közös örömre vagy a fájdalomban osztozásra hívott. Minthogy II. János Pál pápa sokat utazott, mindig magával vitt minket – elsősorban az érintett térség adásait –, hogy friss melegében tudósíthassunk a helyszínről. Mindig hálásan megköszönte a szolgálatunkat.
– Az elmúlt kilencven esztendőben a technika hatalmasat változott. Mennyiben befolyásolja az önök munkáját, illetve mennyire kell/akarják követni azokat?
– A technika örökké változik és mi követjük, ahogy a lehetőségünk engedi, a modernizáció útját, ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy nem a technika váltja meg a világot, hanem az Úr Jézus személye. Magától értetődő, hogy van internetes honlapunk, használunk videófelvételeket, megjelenünk a Facebook, a Twitter felületein is.
Az FB-
Közben pedig azt is látjuk, hogy mi az a lelki táplálék, a Pál apostol említette „szilárd eledel”, ami valóban élteti az Isten népét. Ferenc pápa a Kúria reformja keretében átalakította a vatikáni hírközlés világát is. Ennek látható jele a Kommunikációs Dikasztérium létrehozása, mely egyetlen közös szervezetbe fogta a Szentszék különféle, eddig önállóan működő egységeit, mint a Vatikáni Rádió, a Vatikáni Televíziós Központ, az Osservatore Romano napilap, a Vatikáni Fotószolgálat, a Vatikáni Könyvkiadó és a Vatican News hírportál. A dikasztérium vezetését a pápa világi szakemberekre bízta, prefektusunk Paolo Ruffini, az olasz püspöki konferencia TV2000 adásának egykori igazgatója, szerkesztő igazgatónk pedig Andrea Tornielli újságíró, a La Stampa újság „Vatican Insider” rovatának egykori vezetője. Ferenc pápa szívesen nyilatkozik közvetlenül különféle újságoknak, rádióknak, televízióknak, így a mi feladatunk az a csöndes, alázatos munka, hogy pontosan, megbízhatóan közvetítsük az Egyház és a világ felé az ő napi tanítóhivatali megnyilatkozásait és apostoli tevékenységét. A magyar szerkesztőségben hárman dolgozunk, most többnyire távmunkában, otthon készítjük a napi húszperces, többnyire hírműsor adásainkat. Becslésünk szerint egymillió hallgató követi a műsorainkat a helyi rádiók és tévék jóvoltából, melyek naponta háromszor is megismétlik az előző esti programunkat.
Lelkileg „jóllaktatni” félmillió embert, ez egy izmos kihívás! Szívesen csináljuk, „Isten dicsőségére és a lelkek javára” – ahogy Szent Ignácunktól tanultuk.
Ad multos annos!
A Magyar Kurír szerkesztőségének valamennyi munkatársa megköszönve a Vatikáni Rádió magyar adásának a partneri együttműködést, ezúton kíván további eredményes munkát, szolgálatot az Úr áldását és azt, hogy a „jó hír hangja” a jövőben is minél több hallgatóhoz eljusson.
MAGYAR KURÍR/ujhirek18.hu
Fotó: Vatican Ndew, Bókay László ........................................................................................... Vissza a fő oldalra!